A gyereknevelésre mindenkinek megvan a saját válasza. Persze ki mit ért gyereknevelés alatt? Nevelni annyit tesz, mint tökéletes végrehajtóvá betörni, vagy annyit tesz, hogy megmutatni neki azt, amit tudunk és segíteni neki, hogy boldoguljon a világban – a maga módján?
Lehet egyáltalán egy gyereket nevelni?
Ez a kérdés általában akkor szokott felmerülni, amikor rádöbbensz, hogy semmilyen módon nem tudsz hatni a gyerekedre. Ő járja a saját útját, megy amerre éppen gondolja. Te meg nézel, és aggódsz, mert az irány nem biztos, hogy jó. Ilyenkor két dolgot érdemes megvizsgálnod.
- Hogy érzi magát a gyereked a helyzetben?
- Hogy érzed magad te, mint szülő ebben a helyzetben?
Egy akaratos gyereket nem biztos, hogy meghatja, ha a szülei nem boldogulnak vele. Ami nem is biztos, hogy baj.
Persze szülőként ez iszonyú nehéz, hiszen annyi mindennek kellene megfelelni. Jól teljesíteni, időben odaérni, mintaszülőnek lenni, jó barátnak lenni, sikeresnek lenni, és még sorolhatnám. De nem megy, mert „megbuksz” a szülői vizsgán, ha a gyerek nem jól tanul, ha a gyerek csúnyán viselkedik, ha a gyerek nem azt csinálja, amit mondasz neki.
Hol a hiba ebben?
Ott, hogy ha a külső elvárásoknak akarsz megfelelni, akkor magadat csak akkor tudod jó szülőnek gondolni, ha a gyereked mintagyerek. Vagyis ebben a helyzetben az alap felállás: te nem vagy OK, és a gyereked sem OK. Totális vesztes helyzet.
A másik eset az, amikor a gyereked a viselkedése miatt célponttá válik. Vagyis te, mint szülő, mindent megteszel, hogy megmagyarázd a viselkedésének okait. Azért ilyen, mert hiperaktív, mert figyelemzavaros, mert…. Vagyis gondolhatod úgy, hogy veled minden OK, mindenért a gyerek a hibás, ezért a családi keretből kiemelve, csak arra koncentrálsz, hogy hogyan változtasd meg a gyereked viselkedését. (Képzeld csak el milyen lenne, ha a munkahelyeden a főnököd csak azzal lenne elfoglalva, hogy megváltoztasson téged, mert szerinte a TE viselkedésed miatt nem éri el a cég a kitűzött célokat. Figyelmen kívül hagyva azt, hogy a többiek hogyan viselkednek, hogyan érzik magukat, milyenek a körülmények, hogyan segít, vagy hátráltat a technikai háttér stb.)
Mi van abban az esetben, ha azt mondod, hogy elfogadom azt, amilyen a gyerekem, és törekszem arra, hogy minél jobban megismerjem és segítsem úgy, ahogyan az a számára is jó, mindezt anélkül, hogy bűntudatom, neheztelésem, kisebbségi érzésem lenne?
Az ilyenfajta nyitottsággal és hozzáállásal mindent meg lehet beszélni és meg lehet találni a mindenki számára megfelelő megoldásokat.
Ebben az esetben te is és a gyerek is OK. Egy nyertes helyzet. Tudatos hozzáállással csak profitálni lehet belőle. Jah, hogy ez nem olyan könnyű? Hát persze, hogy nem. De ha megvan a szándék és mindennap legalább egy kicsit teszel azért, hogy tudatosabb legyél önmagadra és a gyerekedre, akkor már jó úton vagy. A gyereknevelés nem élet-halál kérdés, hanem egy tanulási folyamat. Neked is és a gyerekednek is.
The post Gyereknevelés – lehetséges egyáltalán? appeared first on Gyémántgyermek.
